A század, melybe 1967. május 5-én beleszülettem, a gyilkolás, az öldöklés, a megalázottság, a kiszolgáltatottság, a háborúk pusztító százada volt, melynek szinte az egész emberiség a vesztese, de leginkább a Kárpát-medence népei, különösen az itt élő zsidók és a magyarok. Ady, József Attila, Radnóti, Illyés Gyula, Nagy László, Zelk Zoltán, Sánta Ferenc - és sorolhatnám kedves íróimat napestig - leginkább erről írnak, erről énekelnek. Erről és a mindig újjászülető reményről. Mert mindenki, aki papír fölé hajol, hisz a művészi alkotás jövőt teremtő erejében, s erős bizakodása van abban is, hogy az ember valóban Isten képmása. Két kislányom van, Anna és Lili: velük élek, sokszor velük is alkotok.