Janus Pannonius:
De amygdalo in Pannonia nata
Quod nec in Hesperidum vidit Tirynthius hortis,
Nec Phaeaca, Ithacae dux, apud Alcinoum,
Qoud fortunatis esset mirabile in arvis,
Nedum in Pannoniae frigidore solo;
Audax per gelidos en floret amygdala menses,
Tristior et veris germina fundit hyems.
Progne, Phylli tibi, fuit expectanda; vel omnes
Odisti iam post Demophoonta moras?
Egy dunántúli mandulafáról
Hesperidák kertjében sem lelt Herkules íly fát,
Alkinous mezején Ithaca csillaga sem,
Még termékeny földeken is csoda lenne e látvány,
S nem Pannónia zord és hidegebb talaján.
íme e mandula hősi virága a fagyban is árad,
Ám a tavasz rügyein tél dühe elkomorul.
Fecske se jár még: fácskám, Phyllisnek pora táplál,
S Démophoónnak vélsz, s nem bírsz várni tovább?
